Aki látott már valódi Zsolnay-eozin vázát, tudja, hogy nehéz szavakba önteni a látványt. A felület úgy csillog, mint egy pávatoll vagy egy szappanbuborék: a fény szögétől függően zöldből lilába, aranyból vörösbe vált. Ez a fémesen irizáló ragyogás az eozinmáz, a pécsi manufaktúra egyik legféltettebb kincse. De mitől ilyen különleges, és hogyan jött létre?
Egy kémiai varázslat
Az eozin lényege a lüszter, vagyis a máz felületén kialakuló, rendkívül vékony fémréteg. Ez a réteg úgy töri meg és veri vissza a fényt, hogy interferencia jön létre — hasonlóan ahhoz, ahogy az olajfolt csillog a víz felszínén. Az így keletkező színek nem festékből származnak, hanem magából a fénytörésből, ezért változnak folyamatosan, ahogy a tárgyat forgatjuk.
A hatás létrehozásához a mázba fémvegyületeket, elsősorban réz- és egyéb fémsókat kevernek, majd az égetés utolsó szakaszában redukciós, vagyis oxigénszegény légkört alakítanak ki a kemencében. Ebben a környezetben a fémek finom rétegben kiválnak a felületen, és megszületik a jellegzetes fémes fény.
Wartha Vince és Zsolnay Vilmos találkozása
Az eozin kifejlesztése a tudomány és a művészet közös diadala. Az 1890-es években Zsolnay Vilmos szoros együttműködésben dolgozott Wartha Vince vegyészprofesszorral, a kor egyik legkiválóbb szakemberével. Wartha a lüszteres mázak titkát kutatta, Zsolnay pedig a gyakorlati megvalósításhoz és a művészi alkalmazáshoz értett. Kettőjük együttműködéséből született meg az eozin, amely a Zsolnay-név egyik legfényesebb fejezete lett.
Az eozin nem egyszerűen egy szín — hanem a fény tánca a kerámia felületén, amely soha nem ugyanúgy mutatja magát kétszer.
Honnan a név?
Az eozin elnevezés a görög „éósz” szóból ered, amely a hajnalpírt, a hajnal rózsás fényét jelenti. A név találóan utal a máz meleg, izzó, folyton változó ragyogására. A hajnali égbolt színjátéka és az eozin csillogása valóban rokon élmény: mindkettő megfoghatatlan, mégis lenyűgöző.
Az eozin és a szecesszió
Az eozin a századforduló idején, a szecesszió virágkorában vált igazán népszerűvé. A stílus a természet lágy vonalait, az indákat, virágokat és a szerves formákat kedvelte, és ehhez tökéletesen illett az eozin élő, mozgalmas felülete. A Zsolnay-manufaktúra eozinos vázái, dísztárgyai a világkiállításokon is nagy feltűnést keltettek, és keresett gyűjtői darabokká váltak.
- Zöld eozin — a legismertebb, mélyzöld alapon fémes csillogással
- Vörös és bordó árnyalatok — meleg, izzó hatás
- Többszínű, irizáló felületek — a fénytől függően váltakozó színek
Az eozin a világkiállításokon
Az eozinos tárgyak a századforduló nemzetközi kiállításain valóságos szenzációt keltettek. A Zsolnay-manufaktúra munkái a párizsi és más európai bemutatókon rangos díjakat nyertek, és a kor legnevesebb gyűjteményeibe is bekerültek. Az irizáló felületek annyira újszerűek voltak, hogy sokan alig hitték el: a csillogás valóban a kerámia sajátja, nem pedig valamilyen ráfestett dísz. Az eozin így nemcsak művészi, hanem tudományos teljesítményként is elismerést szerzett a magyar iparművészetnek.
Érdemes tudni, hogy az eozin nem egyetlen színt jelöl, hanem egy egész technikát és felülethatást. A mesterek különböző fémsók és égetési körülmények kombinációjával rendkívül változatos árnyalatokat tudtak létrehozni, a mélyzöldtől a vörösön át a szinte megfoghatatlan, sokszínű irizálásig.
Miért nehéz elkészíteni?
Az eozin egyik varázsa éppen a kiszámíthatatlanságában rejlik. Az égetés hőmérséklete, a kemence légköre, a máz összetétele mind befolyásolja a végeredményt, és két tárgy soha nem lesz teljesen egyforma. Éppen ezért a valódi eozin ma is nagy szakértelmet és tapasztalatot igényel, és minden darab egyedi műalkotásnak számít.
Ismerje meg közelről!
A mázak világa lenyűgöző terület, és bár a klasszikus eozin recept a Zsolnay titka marad, a lüszteres és csillogó mázak alapjai a kézműves kerámiában is felfedezhetők. Egyesületünk műhelyfoglalkozásain szó esik a mázak kémiájáról, a redukciós égetésről és a felületek varázsáról is. Ha kíváncsi rá, hogyan lesz a nyers agyagból csillogó műtárgy, szeretettel várjuk egy közös alkotó délutánra.